Református Nagytemplom

Leírás

Ha Debrecen a „kálvinista Róma”, akkor a Nagytemplom bizonyára a „kálvinista Szent Péter bazilika”. Olyan, – az egész világon ismert – épülete a városnak, mely egybeforrt vele. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a magyar történelem egyik olyan helyszíne (a háromból), ahol kimondtak egy trónfosztást, akkor a történelem és a hagyomány találkozásának lehetünk tanúi, valahányszor megpillantjuk ezt a nagyszerű templomot. Azt valószínűleg mindenki tudja, hogy Kossuth itt olvasta fel a trónfosztásról szóló nyilatkozatot. A népgyűlés-szerű kormányülés emlékét őrzi a karosszék, melybe egykoron a Honvédelmi Bizottmány elnöke ült. Persze mindez csak a történet egyik fele. A templom elődjei már a 12. századtól kezdve szolgálták a különböző hitű híveket. A ma látható, impozáns, klasszicista épület 1550 m²-es alapterületével a legnagyobb református templom az országban. A pilaszteres, timpanonos homlokzat, a gömbölyű kupolák összetéveszthetetlenné teszik. Nem kevésbé jellemző a belső tér korabeli bútorzata, a szószék és a régi orgona díszítése. A hatalmas boltívek és a hófehér felületek szinte emberfeletti méretűvé tágítják a teret. Az 1805 és 1819 között épített templom megalkotása Péchy Mihályt dicséri. (Az ő munkája a Református kollégium épülete is.) Bár tervei csak részben valósultak meg, a végeredmény így is örökre beírta nevét a magyar építészet aranykönyvébe. S lett légyen bármilyen rendszer, a Nagytemplom mindig szívügye, féltett büszkesége maradt a debrecenieknek. Ennek az odafigyelésnek köszönhető, hogy a templom és környéke olyan nagyszerű képet mutat.