Bazilika

Leírás

A reformkor egyik legnagyobb szabású egyházi építkezése 1831-ben kezdődött. Ha nem tudnánk, akkor is nyilvánvaló a hasonlóság a szintén ebben a korban épült esztergomi bazilikával, és ez nem is véletlen: tervezőjük ugyanaz, a korszak talán leghíresebb építésze, Hild József. Aki – számtalan sikeres munkája dacára – szinte ismeretlenül halt meg. De addig még felépítette nagyszerű épületeit, például ezt a bazilikát. Az akkori érsek Pyrker János szeme előtt klasszikus, elsősorban ókori minták lebeghettek, amikor jóváhagyta a terveket. A bazilikához impozáns, szobrokkal szegélyezett lépcsősor vezet. A portikusz és a timpanon egyszerre idézi a római Pantheont és ókori görög épületeket. Előbbi hatása látszik a kupolán is. A gazdagon díszített belső térbe rengeteg fény jut a többnyire félköríves lezárású, színes üvegablakokon tartott. Az 1836-os átadás persze nem jelentette a teljes befejezést. A különböző oltárok, falfestések csak a 20. század ötvenes éveiben nyerték el ma is látható formájukat.
A hatalmas tereket tartó márványoszlopok több bányából (többek között Süttőről, Carrarából) származnak. Külön említést érdemel a hatalmas térhez illő 103 regiszteres orgona, mely gyakori hangversenyek hangszere. Legutóbb 2001-ben újították fel.
A szentély és a szószék kialakítására 1904-ben került sor. A szentély felőli mennyezeti freskókat 1910-ben, a kupola és a többi boltozatfreskókat 1950-ban készítették.
A kóruson található nagyorgonát 1863-68 között Bartakovics Béla érsek megbízásából a salzburgi Ludwig Mooser készítette. Többször felújították, legutóbb 2000-2001-ben, a jelenlegi orgona 8018 síppal rendelkezik, 5 manuálos és 103 regiszteres.