Magyar Állami Operaház

Leírás

Aki csak egyszer járt az Operában, az tudja, hogy a megnyitóra kedvetlenül ellátogató Ferenc József nem véletlenül volt morcos: Ybl remekműve nem hogy a császár kedves Bécsének operáját, de jónéhány más európai zenei intézmény ragyogását is elhomályosította. Amit ma is látunk itt, az Andrássy úton az méltán volt világszínvonalúnak nevezhető. A nagyvonalú, arányos szerkesztésű homlokzat, a balusztrádos korlátok ritmikus szerkezete, a díszítő ornamentika mind a helyén van. Elegáns az enyhe emelkedésű kocsifelhajtó, a felső szinten álló szoborcsoport. Ami a külső megjelenésben magával ragad, az a belső térben folytatódik: a kecses ívelésű, balusztrádos márvány lépcsőkorlát, mely a kétfelé ágazó lépcsőt keretezi ugyanúgy egyfajta – jó értelemben vett, a helyhez illő – teatralitást sugall, mint a nézőtér dús aranyozású díszítése. A vörös és arany kombinációja itt különösen helyénvalónak tűnik. (A legutóbbi felújításkor csak aranyfüstből 12 kilogrammot használtak fel.) Erre az elnevezések is utalnak: a kiemelt vendégeknek járó, kétszintes császári páholy előtere az ún. Vörös Szalon. Mindehhez illenek a műalkotások is: Lotz Károly és Than Mór valamint Székely Bertalan freskói ugyanúgy csodálatot keltenek, mint a finoman kidolgozott építészeti részletek, melyek ismeretlen mesteremberek keze munkáját dicsérik a mai napig. A fordulatos történelmű Operaház falai között számtalan világhíres művész fordult meg, hazai és külföldi egyaránt. Volt olyan is, akinek karrierjét operaházi fellépése indította el. Akár műemlékként, akár a zene templomaként tekintünk Operánkra, elmondhatjuk, hogy egyedülálló minden tekintetben.