Művésztelep

Leírás

Kevés olyan fontos helyszíne van a 20. századi magyar képzőművészetnek, mint a Szolnoki Művésztelep. Elsősorban azért, mert már a 19. században megjelentek itt olyan művészek (Pettenkofen, Deák-Ébner), akik az európai modern áramlatokat ötvözték sajátos látásmódjukkal. Az így kialakuló laza közösség azután újabb és újabb generációkat vonzott ide. Ahogy várható volt, a 20. század elejére a telep intézményesült, hivatalosan 1902-től származtatható. Az azóta eltelt bő száz esztendőben pedig megfordult itt a magyar képzőművészeti élet színe-java. Ha csak néhány nevet kellene kiemelnünk, feltétlenül meg kell említeni Kernstok Károlyt, Aba-Novák Vilmost, Fényes Adolfot vagy Rékassy Csabát. Ezek a művészek hosszabb-rövidebb időt töltve itt, továbbvitték szellemiségük és a művésztelep kisugárzását, hol új csoportosulásokba, hol egyénileg. Így mondhatjuk a magyar képzőművészeti élet egyik fontos, messzire ható centruma volt – és az is – a Szolnoki Művésztelep.
A Tisza és Zagyva összefolyásánál álló tizenkét műteremház eszményi teret biztosít a nyugodt alkotómunkához.